Református Keresztyén Egyház

Az egyházközösség rövid története:

A reformációt (1517) követően már a XVI. század közepén találhatóak olyan feljegyzések Perbetéről, amelyekben a református gyülekezetről olvashatunk. Ezekből megtudhatjuk, hogy rendszeresen tartottak alkalmakat és egy saját fatemplommal is rendelkeztek.  A XVII. században egy időre tisztán reformátusok lakták a települést. Ugyanakkor a XVII. század magával hozta  a megpróbáltatást és az üldöztetést is a magyar reformátusok életébe. Ekkor kezdődött az ellenreformáció magyarországi korszaka. A gyászévtized (1671-1681) és az azt követő évek megannyi szenvedéssel és erőszakkal tették próbára a reformátusságot. Sajnos a XVIII. század sem hozott különösebb változást. A Rákóczi szabadságharc leverése (1703-1711) után ismét napirendre kerültek a templomelkobzások. Ennek következményeként 1718-ban Perbetén is elkergették a lelkészt és iskolamestert, illetve megtiltották a reformátusoknak a vallásgyakorlást. Ezt követően Madarra, mint kijelölt artikuláris helyre, jártak át istentiszteletre egészen 1781-ig, II. József türelmi rendeletéig. A türelmi rendelet értelmében a perbetei reformátusok 1782-ben felküldik Bécsbe a császárhoz Nagy János és Jakab János idős reformátusokat imaház építésének engedélyezése iránti kérelemmel. Ennek eredményeként egy 1782. július 8-án kiadott császári parancs meghagyta Komárom megyének, hogy tartson az ügyben Perbetén helyszíni vizsgálatot.

A megjelent bizottság összeírta a református családokat, a templom, paplak, iskola építésére, a lelkész és tanító fizetésére felajánlott összegeket. Összeírtak 85 családot, 548 családtagot. (A szükséges épületekre felajánlottak 679 forint 42 dénárt készpénzben, 826 napi kocsifuvart, 824 napi kézimunkát. A lelkésznek 94 forint 65 dénár készpénzt, 47,5 pozsonyi mérő kevert gabonát, 30 pozsonyi mérő árpát, 83 csomó szénát és 20 forint értékű tüzifát, az iskolamesternek 43 forint 27 dénár készpénzt, 25,5 pozsonyi mérő kevert gabonát, 18,5 pozsonyi mérő árpát, 55 csomó szénát és 10 forint 24,5 dénár értékű tüzifát.)

Mivel azonban a türelmi rendeletben az állott, hogy imaház csak ott építhető, ahol  100 adófizető család van, így a perbetei reformátusok kérését elutasították. Hogy céljukat elérjék, csatlakozásra hívták fel az udvardi, a csehi és a csúzi reformátusokat, akik a megyéhez beadott ebbéli szándékukat ki is nyilvánították. A vármegye csatlakozásukat jóváhagyta és egy kérvénnyel újra felment Bécsbe Nagy János, Pap Mihály és Nyírő István, akik1783 karácsony szombatján azzal a hírrel tértek haza, hogy a császártól élőszóval előre is biztatást nyertek, nemsokára pedig megérkezett az egyház felszabadulásáról szóló rendelet, amelyet a megye 1784. január 20-án közzé is tett.

A reformátusok első dolga az volt, hogy iskolamestert hoztak Ipolypásztóról Szentesi Imre személyében, aki az iskolaház megépüléséig Rancsó Zoltán udvarában levő hátulsó házban tanított (ma Fő utca III. számú ház, lakja Szemesi Gyula). Másrészről fenyőket, deszkákat vásároltak ideiglenes imaház építésére, amelynek ideiglenesen Bese István a maga udvarában adott helyet, ahol 1784. február 2-án tartottak újra istentiszteletet Perbetén.

Prédikátornak meghívták Nyikos Ferenc dunaradványi prédikátort, aki a továbbiakban a két gondnokkal vezette az egyház ügyeit.

(Imaház, paplak és iskola építéséhez szükséges telek iránt a község földesurához, az esztergomi érsekhez folyamodtak, aki sok huzavona után a jelenlegi helyén jelöltette ki a templom, mellette egyik oldalon a paplak, a másikon a tanítólak és iskola helyét. Ez a terület abban az időben még a falun kívül volt.)

A református gyülekezet lelkipásztorai voltak:

Nyikos Ferenc                     1784-1814

Nyikos Dániel                      1814-1852

Vályi Lajos                           1853-1896

Végh Béla                            1897-1904

Vágh Géza                           1904-1923

Dukon Béla                         1923-1952

Szaszák Bertalan                1954-1961

Papp Dániel                         1964-2008

Erdélyiné Szuh Adél           2006-

ThDr. Erdélyi Zoltán            2007-

A református iskola tanítói voltak:

Szakonyi Károly: 1714-től

Szentesi Imre: 1784-1786

Gere Mihály: 1786-tól

Szűts György: 1795-től

Nagy Mihály: 1798-től

Lenti Mihály: 1804-1819

Váradi János: 1819-1820

Réső Ensel Sándor: 1826-1833

Kováts György: 1833-1837

Bátki András:1837-tól

Pápay Károly: 1843-1875.

Gancs Géza: 1875- 1910

Nagy Lajos: 1910-1942

A református templom:

A Kálvin-téren álló perbetei református templom a türelmi rendelet életbe lépése után épült 1785-ben klasszicista stílusban, és ugyan ebben az évben, november 20-án fel is szenteltek.  1787-ben a templom mellett felállítottak egy haranglábat két haranggal. 1809-ben felépült a torony és 1820-ban pedig egy harmadik haranggal bővült. 1840-ben a templomot kibővítették egy nyugat felé orientált merőleges toldaléképülettel. A templom eredetileg terem-helyiség volt, mely a bővítés nyomán hármaskereszt alakzatot nyert, amikor az új helyiséget két magas barázdált oszlop kettéválasztotta. Az első világháborúban a harangokat elvitték, amelyet 1922-ben közadakozás útján sikerült pótolni. A második világháborúban pedig a templomtornyot érte találat, amely nagyobb károkat okozott. A templom 1952-ben egy nagyobb javítási munkát követően újult meg.

 A templomban három protestáns empora található. A templom építésének idejéből származó szószék is a klasszicizmus stílusjegyeit hordozza.  A vörös márványból készült Úr asztala a templom építésének 100. évfordulójára készült, Müller József süttői kőfaragó munkája,  a vörös márvány keresztelőmedencét a református énekkar készíttette 1937-ben.  A templom falán emléktábla hirdeti a reformáció 400 éves évfordulóját, egy másik tábla pedig Kálvin János, genfi reformátor születésének 500 évfordulóját.

Tovább a templom falán a szószék mellet található az 1938-as visszacsatolás emlékét őrző nemzeti zászló, melyet a Kosdi Református Egyházközség ajándékozott a gyülekezetnek. A templom kertjében pedig emlékmű őrzi a Perbetén szolgálatot teljesítő egykori lelkészek neveit (2017). A történelem viharai között sok próbát kiállt templom napjainkig megőrizte korabeli állapotát. 1997-ben a templombelső teljes felújítására került sor. 2011-ben a torony, majd 2012-ben a templom keleti oldala újult meg. 2015-ben a templomépítés 230. évfordulóján a gyülekezet megvásárolt egy svédországi vártemplomban feleslegessé vált, használt orgonát. A felújítást követően, amelyet Sipos István orgonaépítő végzett, 2016-ban sikerült szolgálatba helyezni. Szintén 2016-ban sikerült felújítani a tetőszerkezetét az egykori református iskola épületének, 2017-ben pedig a templom tetőzete lett felújítva. 2019-ben a parókia belső felújítása és tetőszerkezetének cseréje történt meg. Ezzel egy időben elkezdődött az egyházi bölcsőde és óvoda építése is, amelynek befejezése 2020. augusztusára van tervezve. 2020. június 4.-én a trianoni békediktátum 100.-ik évfordulójára emlékezve, emléktábla leleplezésére került sor a templomkertben. Napjainkban az egyházi ingatlanok további bővítése és felújítása zajlik a templom és parókia külső felújításával.